[EHU] Eesti-ungari sõnaraamat

nimeline1 <nimeline nimelise nimelis[t nimelis[se, nimelis[te nimelis/i 12 adj>
1. (nime, nimetust omav, teatud nime kandev) c., nevű, című ♦ Reinu-nimeline noormees Rein nevű fiatalember; rahvalauludel puudub harilikult nimeline autor a népdaloknak általában nincs megnevezett/konkrét szerőjük
2. (kellegi nimele välja antud) névre szóló; (selline, kus midagi tehakse oma nime avaldades) név szerinti ♦ nimeline hääletamine név szerinti szavazás; nimeline kingitus névre szóló ajndék; nimeline kutse esietendusele névre szóló meghívó a premmierre
3. (ainult nime poolest eksisteeriv, formaalne) névleges, formális ♦ kuningavõim on vaid nimeline a királyi hatalom csak névleges

nimeline2 <+nimeline nimelise nimelis[t nimelis[se, nimelis[te nimelis/i 12 adj (hrl liitsõna järelosa)> c., nevű, című ♦ omanimeline azonos nevű; samanimeline azonos nevű; temanimeline a nevét viselő; ühenimeline azonos nevű