[EHU] Eesti-ungari sõnaraamat

eel1 <'eel postp [gen]> előtt ♦ koidu eel hajnal előtt; pühade eel ünnepek előtt; ärasõidu eel indulás előtt

ees <'ees adv, postp> vt ka ette, eest
1. adv (eespool) előtt, elöl ♦ ta seisis päris ees ő egészen elöl állt
2. adv (esiküljele kinnitatud, esiküljel) ♦ tal on prillid ees rajta van a szemüvege
3. adv (takistamas, tüliks) vkinek az útjában (van) ♦ sa oled mul igal pool ees mindenhol az utamban vagy; puu oli tee peal ees az úton egy kidőlt fa van
4. adv (ajaliselt tulemas, teoksil, arengult eespool, õigest ajast ette jõudnud) vmihez képest előrébb van, vminél korábban ♦ mis sul täna õhtul ees on? mit tervezel mai estére?; ta on oma ajast ees megelőzi saját korát; ta on oma arengus eakaaslastest ees előrébb tart a fejlődésben a kortársaihoz képest; kell on viis minutit ees az óra öt percet siet
5. postp [gen] (eespool) előtt ♦ maja ees a ház előtt; peegli ees a tükör előtt; ta sammus minu ees előttem ment
■LS: ees+ ♦ eesaju anat előagy; eeshammas metszőfog; eesiste első ülés; eesjäse zool elülső láb; eeskäsi (kaardimäng) az osztó; eeskäelöök (tennis) tenyeres; eesvokaal keel magas magánhangzó; eesõu előudvar

e.m.a (enne meie ajaarvamist) i.e., időszámításunk előtt. Vrd maj

enne2 <'enne adv, prep>
1. adv (varem, varemalt) korábban, azelőtt, ezelőtt, előbb ♦ enne oli teisiti azelőtt másképp volt; enne seda előtte; enne kui vastad, mõtle mielőtt válaszolsz, gondolkodj
2. adv (esmalt, kõigepealt) először ♦ kuhu sa kiirustad, söö enne! te hova sietsz, először egyél!
3. prep [part] (ajaliselt varem) előtt ♦ enne lõunat ebéd előtt; enne meie ajaarvamist időszámításunk előtt; enne pühi az ünnepek előtt; enne tähtaega a határidő előtt; rong väljub 5 minutit enne kuut a vonat hat óra előtt öt perccel indul; enne ärasõitu az indulás előtt
4. prep [part] (ruumiliselt varem) előtte

enneaegselt <s> idő előtt

enneaegu <+'aegu adv> idő előtt

ennetähtaegselt <+'aegselt adv> határidő előtt, korhatár előtt ♦ ennetähtaegselt pensionile jäämine korengedményes nyugdíjazás; ennetähtaegselt pensionile jääma korkedvezményesen nyugdíjba vonul

haarama <h'aara[ma haara[ta h'aara[b haara[tud 29 v>
1. (kätte v kinni võtma) elkap, ragad, elkap, nyúlkál, nyúl, megszáll, megragad, megfog, leköt, lecsap, kiterjed, odakap, kaparint, kap, felölel, felkap, elönt, elővesz, előránt, elkap, elfog ♦ koer haaras kondi a kutya megragadta a csontot; ta haaras püssi puskát ragadott; haarasin käest kinni megfogtam/elkaptam a kezét; haige haaras käega rinnust kinni a beteg a mellkasához kapott; ta haaras käterätiku ja läks ujuma felkapott egy törölközőt, és elment úszni; haaras võimu enda kätte magához ragadta a hatalmat; haaras raamatu käest ära kikapta kezéből a könyvet; haarasin tal käe alt kinni megragadta a karját; lained haarasid paadi a hullámok elragadták a csónakot; härjal sarvist kinni haarama megfogja az eke szarvát; õlekõrrest (kinni) haarama szalmaszálba kapaszkodik; uppuja haarab kasvõi õlekõrrest a fuldokló a szalmaszálba is belekapaszkodik; millestki kahe käega kinni haarama két kézzel kap vmin / vmi után
2. (oma valdusse v võimusesse võtma) elfog, eluralkodik, elborít ♦ leegid haarasid kogu maja a lángok az egész házat elborították; teda haaras hirm elfogta a félelem / eluralkodott rajta a félelem / megszállta a félelem; mind haarasid kahtlused elfogott a gyanakvás; taati haaras viha az öreget elöntötte a harag; kirest haaratud elragadta a szenvedély; kaasa haarama magával ragad
3. (kütkestama, köitma) elragadó, magával ragadó ♦ töö haaras mind magával ragadott a munka; olime haaratud sügismetsa ilust magával ragadott minket az őszi táj szépsége; haarav muusika magával ragadó zene; haarav vaatepilt magával ragadó látvány / elragadó látvány

kohtulikult <k'ohtulikult adv> bíróság előtt, bírósági úton

tulvama <t'ulva[ma tulva[ta t'ulva[b tulva[tud 29 v> (meg)árad, özönlik, ömlik, elönt ♦ Doonau tulvab üle kallaste megárad a Duna; süda tulvab vihast piltl a szívét elárasztja a düh; jaamahoone tulvab inimestest piltl az állomás zsúfolásig tele van emberekkel

ukseesine <+esine esise esis[t -, esis[te esise[id 10 adj, s>
1. adj ([välis]ukse ees olev) bejárati ajtó előtt lévő
2. s ([välis]ukse ees olev ala) bejárati ajtó előtti tér ♦ igaüks pühkigu oma ukseesine puhtaks mindenki a maga portája előtt söpörjön

uputama <uputa[ma uputa[da uputa[b uputa[tud 27 v>
1. (uppuma sundima v uppumist põhjustama, [veekogu] põhja ajama v laskma) elsüllyeszt, (bele)fojt, elmerít; (ennast) vízbe fojtja magát
2. (üle ujutama) eláraszt, elönt ♦ hiidlaine uputas laia maa-ala a szökőár nagy területet öntött el; midagi verre uputama vérbe fojt vmit; oli hea saagiaasta, kartul lausa uputas piltl bő termésű év volt, a krumpli szinte elárasztott mindent

üle ujutama (veega [vm vedelikuga] katma v täitma, vee alla jätma) árad, megárad, kiönt, elözönöl, elönt, ellep, eláraszt