[EHU] Eesti-ungari sõnaraamat

elevil <elevil adv, adj> vt ka elevile izgatott ♦ elevil olek izgatott állapot; olen väga elevil nagyon izgatott vagyok

elevile <elevile adv> vt ka elevil izgatott ♦ elevile minema izgatott lesz; ta läks selle uudise peale elevile erre a hírre izgatott lett

kihama <kiha[ma kiha[da kiha[b kiha[tud 27 v>
1. (läbisegi liikuma) nyüzsög; (kubisema) hemzseg; (keema, pulbitsema) pezseg ♦ kelder kihab keldrikakanditest hemzseg a pince a pincebogártól; turul kihab elu nyüzsög az élet a piacon; kõikjal kihas elu mindenütt pezsgett az élet
2. piltl (rahutu v elevil olema) zsibong ♦ terve klass hakkas kihama az egész osztály zsibongott

kihevil <kihevil adv, adj> vt ka kihevile (ärevil, elevil) pezsgésben ♦ kihevil linn pezsgésben levő város; ta kogu keha on ootusest kihevil egész teste bizsereg a várakozástól

rahutu <rahutu rahutu rahutu[t -, rahutu[te rahutu[id 01 adj>
1. (ebakindel, vastuhakkudega seotud) nyugtalan
2. (tasakaalutu, kärsitu v kergesti erutuv) nyughatatlan; (pingest, kannatamatusest vms elevil v närviline, seda seisundit väljendav) zaklatott ♦ rahutu inimene nyughatatlan ember
3. (hrl loodusnähtuste kohta) háborgó ♦ sügiseselt rahutu meri ősziesen háborgó tenger

õhevil <õhevil adv, adj> vt ka õhevile (elevil, ärevil, õhinas) izgatott ♦ õhevil olek izgatottság

õhin <õhin õhina õhina[t -, õhina[te õhina[id 02 s> (elevil, innustunud olek) igyekvés