[EHU] Eesti-ungari sõnaraamat

uppuma <'uppu[ma 'uppu[da upu[b upu[tud 28 v>
1. (vee alla vajudes hukkuma, [veekogu] põhja minema) elsüllyed, elmerül, vízbe fullad ♦ laev upub a hajó elsüllyed; mees uppus merre a férfi elmerült a tengerben; uppunud laeva vrakk elsüllyedt hajóroncs; uppuvalt laevalt lahkuma elhagyja a süllyedő hajót
2. piltl (millegi rohkusse mattuma) belesüpped, belefullad, elmerül ♦ ta jalad upuvad porri a lába belesüpped a sárba; ta nägu uppus pisaratesse az arca könnyekben úszott; ta upub töösse belefullad a munkába; maastik uppus tihedasse uttu a táj elmerült a sűrű ködben; ta uppus oma valedesse belefulladt a saját hazugságaiba; upub raha sisse piltl megfullad a saját zsírjában
■LS: uppumis+ ♦ uppumisoht elsüllyedés veszélye; uppumissurm vízbe fulás