[EHU] Eesti-ungari sõnaraamat

norgu <n'orgu adv> vt ka norgus (lonti, ripakile, rõhutud meeleollu) ♦ enne vihma langevad nelgiõied norgu eső előtt lekonyulnak a szegfű virágai; pea vajub pettumusest norgu csalódásában lógatja a fejét; ära kaotuse pärast nina norgu lase ne lógasd az orrod a veszteség miatt; pead norgu laskma lógatja a fejét

ripakil <ripakil adv, adj> vt ka ripakile
1. (lõdvalt v korratult, hooletult rippu[mas], ümber v alla kukkumas, upakil) fityegve, függő/lógó helyzetben ♦ sigaret on ripakil suunurgas lóg a cigaretta a szája sarkából
2. (laokil, unaruses, tegemata, kasutamata, saadaval) összevissza, szanaszét ♦ tööriistad on ripakil a szerszámok szanaszét lógnak