[EHU] Eesti-ungari sõnaraamat

kastell <kast'ell kastelli kast'elli kast'elli, kast'elli[de kast'elli[sid_&_kast'ell/e 22 s> vár

kibelema <kibele[ma kibel[da kibele[b kibel[dud 31 v; kibele[ma kibele[da kibele[b kibele[tud 27 v>
1. (kipitama) viszket ♦ tal kurgus kibeleb viszket a torka
2. (kärsitu olema, kuhugi kippuma) igyekszik, nagyon vár ♦ ta kibeleb meile oma oskusi näitama alig várja, hogy bemutassa ügyességét; miks Jason kibeles oma materjali internetti laadima Jason miért igyekezett annyira feltölteni a saját anyagát; ta kibeleb sinuga kohtuma nagyon szeretne találkozni magával; käed kibelevad töö järele dolgozni szeretne

kindlus <k'indlus k'indluse k'indlus[t k'indlus[se, k'indlus[te k'indlus/i_&_k'indluse[id 11_&_09 s>
1. (vastupidavus, tugevus) szilárdság, erősség ♦ müüride kindlus a falak szilárdsága
2. (kõhklematus, vankumatus) biztonság, bizonyosság ♦ ma tahan selles asjas kindlust bizonyosságot akarok ebben a kérdésben; mul ei ole täit kindlust nem vagyok teljesen biztos (abban); täie kindlusega väitma midagi teljes bizonyossággal állít vmit
3. (kants) vár, bástya, erőd ♦ kivikindlus kővár, kőbástya; merekindlus tengeri erőd; kindluse müürid a vár falai; kindluse tornid a vár bástyái; kindluse varemed a vár romjai; kindlust kaitsma a várat védi; kindlust ründama a várat ostromolja; kindlust sisse piirama bekeríti az erődöt; kindlust vallutama a várat megszállja; mu kodu on mu kindlus az én házam az én váram
■LS: kindluse+ ♦ kindlusekraav a vár árka; kindlusemüür várfal; kindlusetorn vártorony

klopsima <kl'opsi[ma kl'opsi[da klopsi[b klopsi[tud 28 v> (taguma) ver; (kiiresti valmis meisterdama) összelapátol, tákol, eszkabál ♦ naelu seina klopsima szegeket ver be a falba; klopsis pojale väikse tooli valmis egy kis széket eszkábált a fiának

kolkima <k'olki[ma k'olki[da kolgi[b kolgi[tud 28 v>
1. (taguma, lööma) dögönyöz, ütlegel, ver ♦ kolgi mu selja peale dögönyözd csak a hátamat; kolgib rusikaga vastu ust öklével veri az ajtót
2. (peksma, nüpeldama) (el)ver

koorik <koorik kooriku kooriku[t -, kooriku[te kooriku[id 02 s>
1. (koor, kooruke) héj, kéreg, hártya; (haaval) var, heg ♦ jääkoorik jéghártya, jégkéreg; leivakoorik kenyérhéj; soolakoorik sókéreg; öökülm tõmbas lumele kooriku peale az éjszakai fagytól kéreg lett a havon; tardumisel tekib laavale koorik ahogy hűl a láva, megkérgesedik; haavale on tekkinud koorik var keletkezett a seben
2. zool (kitiinkest) kitinpáncél
3. tehn, ehit (kõverpinnaline tarind) héjszerkezet ♦ võlvkoorik ehit boltozat, íves héjszerkezet; koorikute teooria héjelmélet, membránelmélet, héjszerkezetek elmélete

korp1 <k'orp korba k'orpa k'orpa, k'orpa[de k'orpa[sid_&_k'orp/i 22 s>
1. bot (puukoore väline surnud osa) kéreg
2. (haava koorik, kärn) var ♦ haava pealt tuli korp lahti sebhelyről levált a var; lapse peanahk on korbaga kaetud a gyereknek var van a fején

kärn1 <k'ärn kärna k'ärna k'ärna, k'ärna[de k'ärna[sid_&_k'ärn/i 22 s> (koorik, korp) var; med, vet (lubikärn); bot (taimel esinev tume muhuke v laik) varasodás ♦ haaval on kärn peal var van a seben

linnus <linnus linnuse linnus[t -, linnus[te linnuse[id 09 s> aj (kaitseehitis) vár, erőd ♦ kivilinnus kővár

loss <l'oss lossi l'ossi l'ossi, l'ossi[de l'ossi[sid_&_l'oss/e 22 s> kastély, vár; (palee) palota; kõnek (uhke maja) palota ♦ kuninglikud lossid királyi paloták; jahiloss vadászkastély; keisriloss császári palota; kuningaloss királyi vár; õhuloss piltl légvár
■LS: lossi+ ♦ lossihärra várúr; lossimägi várhegy; lossivaremed a vár romjai; lossivärav várkapu

lööma <l'öö[ma l'üü[a l'öö[b l'öö[dud, l'õ[i löö[ge lüü[akse 38 v>
1. (lööki andma, löökidega mingisse seisundisse viima, kuhugi suunama) (meg)üt, (meg)ver, ráüt, ráver, rácsap, (oda)csap, odavág ♦ rusikaga lööma öklöz, ököllel üt; haamriga lööma kalapácsol, kalapál; näkku lööma pofon/arcul üt; klaase kokku lööma koccint; pead ära lööma millegi vastu beveri a fejét vmibe; lõi palli väravasse bevágta a labdát a kapuba, kapura szúrta a labdát; kedagi pähe lööma fejbe vág vkit; kõhtu lööma kedagi gyomorszájon vág vkit; naela seina lööma beveri a szöget a falba; välku lööma villámlik; välk lõi puusse belecsapott a villám a fába; katki lööma eltör; lõi hambad leiva sisse beleharapott a kenyérbe; noaga lööma kedagi megszúr vkit késsel; pitsatit paberile lööma ráüti a pecsétet a papírra; käsi kokku lööma összecsapja a kezét; risti lööma keresztre feszít; vastu lööma visszaüt; rüütliks lööma lovaggá üt; süda lööb dobog a szív; akent sisse lööma beveri az ablakot; kellegagi kätt lööma markába csap vkinek
2. (heli tekitades) üt ♦ trummi lööma dobol, veri a dobot; kella lööma harangoz, meghúzza a harangot; kell lõi kuus hatot ütött az óra
3. (paiskuma) ♦ lained löövad randa a hullámok a partot csapkodják
4. piltl (purustavat hoopi andma, purustama) megdönt; (võitma, võitu saavutama) legyőz, megdönt ♦ vaenlast lööma legyőzi az ellenfelét; lüüa saama vereséget szenved; rekordit lööma megdönti a rekordot
5. (otsustavalt, energiliselt midagi tegema, keha v kehaosa asendi järsu muutmise kohta) csap ♦ ust kinni lööma becsapja/bevágja az ajtót; läikima lööma kifényesít; rusikaga vastu lauda lööma az asztalra csap
6. (midagi hoogsalt tegema) ♦ aega surnuks lööma agyon üti az időt; suuri laineid lööma nagy hullámokat ver; raha laiaks lööma nyakára hág a pénznek
7. (mingisse seisundisse viima, hakkama) ♦ kartma lööma megrémül; araks lööma fél/tart vmitől; kampa lööma kõnek bekapcsolódik vmibe; tal lööb silmist tuld välja az eget is bőgőnek nézi; lained löövad üle pea kokku összecsapnak a feje fölött a hullámok

nuiama <n'uia[ma nuia[ta n'uia[b nuia[tud 29 v>
1. (nuiaga taguma) ver; (tampima) ver, üt; (pinnasesse taguma, rammima) lever; (kinni, tihedaks) döngöl ♦ pesu pesunuiaga nuiama mángorolja a mosott ruhát; nuiasime vaiad maasse a földbe vertük a cölöpöket; kapsaid hapnema pannes tuleb neid tünnis nuiata savanyításkor a káposztát ledöngölik a hordóban
2. (nuruma, manguma) koldul, kérlel, könyörög, kunyerál ♦ lapsed nuiavad emalt kinnomineku luba a gyerekek kérlelik anyjukat, hogy engedje őket moziba; küll nuias, et võetagu teda kaasa úgy könyörgött, hogy vigyék magukkal; vanamees nuiab viinaraha az öreg pénzt kunyerál a pálinkára; nuias endale suurema palga välja magasabb fizetést kunyerált ki magának

nüpeldama <nüpelda[ma nüpelda[da nüpelda[b nüpelda[tud 27 v> (näit vitsaga, rihmaga peksma) ver, ütlegel ♦ poiss sai isa käest nüpeldada, isa nüpeldas poisi läbi v poisil naha kuumaks a fiút megverte az apja; nüpeldan sul taguotsa kirjuks kiporolom a nadrágod; ta nüpeldati vaeseomaks félholtra verték; nüpeldas jalutuskepiga oma saapasääri megcsapkodta a sétapálcával a csizmája szárát

ootama <'oota[ma ooda[ta 'oota[b ooda[tud 29 v> várakozik, vár; (mõnda aega) várakozik; (ootel olema) vár; (momenti, sündmust) vár; (liiga kaua) hosszasan vár; (lootma) remél ♦ kevadet ootama várja a tavszt; oota pisut egy kicsit várt; mul tuli oodata várnom kellett; ootan pojalt kirja levelet várok a fiamtól; noorik ootab last a fiatalasszony gyermeket vár; oota sa! (na) várj csak!; on oodata öökülma éjszakai fagy várható; teda ootas soe vastuvõtt piltl meleg fogadtatás várta; õhtusöök juba ootas laual piltl a vacsora már az asztalon volt; rongi oodates a vonatra várva; käsi pikal tasu ootama marokra fog // tartja a markát
■LS: ootamis+ ♦ ootamisaeg várakozási idő; ootamispinge a várakozás feszültsége

pekslema <p'eksle[ma peksel[da p'eksle[b peksel[dud 30 v>
1. (visklema) ver, verődik
2. (põksuma, kloppima) dobog

peksma <p'eks[ma p'eks[ta peksa[b p'eks[tud, p'eks[is p'eks[ke 32 v>
1. (lööma, taguma, kloppima) csapkod, (meg)ver, verdes ♦ vaeseomaks peksma agyabugyál; lained peksavad kallast a hullám verdesi a partot
2. (peksa andma, nuhtlema) ver; (vitstega, rihmaga) ostoroz ♦ kedagi vaeseomaks peksma kékre-zöldre ver vkit, laposra ver vkit
3. (vilja) elcsépel
4. (südame, pulsi kohta) dobog

piitsutama <piitsuta[ma piitsuta[da piitsuta[b piitsuta[tud 27 v>
1. (piitsaga peksma, piitsa andma) (meg)korbácsol, vesszőz, ostoroz
2. (loodusnähtuste kohta) ver ♦ vihm piitsutab akent az eső veri az ablakot
3. (kritiseerima) ostoroz ♦ piitsutav satiir ostorozó szatíra
4. (tagant sundima) hajszol, hajt ♦ auahnus piitsutab teda hajtja a becsvágy; alluvaid piitsutama hajszolja a beosztottjait

raudu panema megvasal, bilincsbe ver

taguma <tagu[ma tagu[da t'ao[b t'ao[tud 28 v>
1. (lööma) ver; (nüpeldama) püföl ♦ taob rusikaga vastu lauda az öklével veri az asztalt; taob rusikaga vastu ust az öklével veri az ajtót; peaga v pead vastu maad taguma a padlóhoz üti a fejét; vihm taob vastu akent az eső veri az ablakot
2. (kuuma metalli vasaralöökidega töötlema, sepistama) kovácsol, kalapál, üt ♦ küünlajalga taguma gyertyatartót kovácsol; siis nad taovad oma mõõgad sahkadeks ja piigid sirpideks kardjaikból ezért kapákat kovacsolnak, lándzsáikból pedig metszőkéseket; vikatit taguma kaszát kalapál; tao rauda, kuni raud on kuum piltl addig üsd a vasat, amíg meleg
3. (hoogsalt, intensiivselt midagi tegema) ver; (mängima) ver; kõnek (meeldejätmist, õppimist tähistavates verbides) ver ♦ poisid tagusid vutti a fiúk fociztak; vanamehed taovad kaarte az öregek zsugáznak; trummi taguma veri a dobot; tao see endale pähe! verd ezt a fejedbe!; kellelegi midagi pähe taguma a fejébe ver vkinek vmit; endale vastu rindu taguma veri a mellét
4. (tugevasti tuksuma, pulseerima) kalapál, kalimpál, ver, dobban, zakatol ♦ (ta) süda taob kalapál a szíve; meelekohtades taob zakatol a feje; su süda taob nii kiiresti nagyon gyorsan ver a szíved

tuksuma <t'uksu[ma t'uksu[da tuksu[b tuksu[tud 28 v> (südame, veresoonte kohta : pidevalt, tajutavalt pulseerima) dobog, ver

vastas1 <vastas postp; vastas adv>
1. postp [gen]; adv (otse kelle-mille ees, otse teisel pool, millega kohakuti) szemben, szemközt ♦ istub minu vastas velem szemben ül; otse vastas olev maja egyenesen szemben lévő ház; peaaegu kohe meie maja vastas on mets majdnem a házunkkal szemben van az erdő
2. postp [gen] (millega v kellega vahetus kokkupuutes) mellett ♦ ahju vastas on hea seista jó ott állni a kályhának dőlve; nad istuvad külg külje vastas egymás mellett ülnek
3. postp [gen]; adv (seoses kellele-millele vastuminekuga) vár vkit, vár vkire, vki elé megy ♦ on lennujaamas abikaasal vastas a repülőtéren várja a feleségét; ta on mul vastas elém jön

veretu <veretu veretu veretu[t -, veretu[te veretu[id 01 adj> vértelen, vér nélküli, vérontás nélküli ♦ veretu kirurgia vér nélküli sebészet; veretu riigipööre vérontás nélküli államcsíny; veretud huuled vértelen ajak

veri <veri vere v'er[d v'erre, vere[de vere[sid 20 s>
1. vér ♦ veri voolab a vér áramlik; verd andma/loovutama vért ad; vere valgelibled fehér vérsejtek; haavast purskab verd a sebből vér fakad; veri tõuseb näkku elvörösödik; mu veri tardus soontes meghűlt/megfagyott bennem / az ereimben a vér; see on tal veres ez neki a vérében van; tema soontes voolab ungari veri magyar vér folyik az ereiben; veresugulane vér szerinti rokon; mu süda jookseb verd piltl vérzik a szívem; veri on paksem kui vesi piltl (a) vér nem válik vízzé; veri tardub kellegi soontes piltl vkinek megfagy/meghűl a vér az ereiben; hammas on verel kellegi/millegi järele piltl fáj/vásik a foga vkire/vmire; minu liha ja veri piltl az én vérem; (kellegagi) üks liha, üks veri olema piltl egy hús, egy vér vkivel; see tekitab paksu verd piltl rossz vért szül
2. (tapmisele, haavamisele, vägivaldsele surmale osutavates väljendites) vér ♦ verd valama vért ont; midagi verre uputama vérbe fojt vmit; viimse veretilgani võitlema az utolsó csepp véréig harcol
■LS: vere+ ♦ vereanalüüs vérvizsgálat; vereandja véradó; veredoonor véradó; veregrupp füsiol vércsoport; verehaigus vérbetegség; verehimu vérszomj; verehimuline vérszomjas; verejanu vérszomj; verejanuline vérszomjas; verekaan (1) (verelaskmiseks) pióca; (2) hlv (kurnaja, vereimeja) vérszívó; verekaotus vérveszteség; verekarva, verekarvaline vérvörös; vereklomp vérrög; vereköhimine vérköhögés; verelible füsiol vérsejt; veremürgi[s]tus med vérmérgezés; verepank vérbank; verepiisk vércsepp; verepilastus jur vérfertőzés; verepilt med, vet vérkép; vereplasma füsiol vérplazma; vereplekk vérfolt; vereproov kõnek (vereanalüüs) vérminta; vererakk vérsejt; veresaun piltl vérfürdő; vereseerum füsiol vérszérum; veresete füsiol vérsejtsüllyedés; veresidemed vérségi kötelék; veresugulane vérrokon; veresugulus vérrokonság; veresuhkur füsiol vércukor; veretilk vércsepp; veretung vértolulás; veretöö véres tett; verevahetus med vércsere; verevalamine vérontás; verevanne vérszerződés; verevarustus füsiol vérellátás; verevendlus vértestvérség; verevool (vere ringvool) véráram(lás); verevähk fehérvérűség; verevärskendus vérfrissítés; vereülekanne med vérátömlesztés
veri+ ♦ veriapelsin vérnarancs; verikusesus med, vet vérvizelés; verikäkk véres palacsinta, gömböc; verilill bot (Haemanthus) vérvirág; veriroe med szurokszéklet; veritasu vérbosszú, vérdíj; verivill vérhólyag; verinoor újszülött; verivaenlane halálos ellenség

vermima <v'ermi[ma v'ermi[da vermi[b vermi[tud 28 v> ([metall]toorikule madalat reljeefi muljuma) ver ♦ münte vermima pénzérmeket ver

võitma <v'õit[ma v'õit[a võida[b võide[tud, v'õit[is v'õit[ke 34 v> (vastas[t]e vastupanu murdma, vastas[t]est parem olema) elbúcsúztat, győzelmet arat, ver, ráver, nyer, megver, megnyer, legyűr, legyőz, győz, felülmúl, felülemelkedik, elnyer

äestama <'äesta[ma 'äesta[da 'äesta[b 'äesta[tud 27 v>
1. (äkkega mulda harima) boronál, tárcsáz, elboronál ♦ äestab põldu boronálja a mezőt; külvas ja seejärel äestas seemne mulda elvetette, majd elboronálta a magot a talajban; vanasti äestati karuäkkega régen fenyőboronával boronáltak
2. kõnek (lööma, äigama) ver ♦ ta nägu on segamini äestatud szét van verve az arca