[EHU] Eesti-ungari sõnaraamat

hahetama <haheta[ma haheta[da haheta[b haheta[tud 27 v> (koidu eel nõrgalt valendama) virrad, hajnalodik, pitymallik, dereng a hajnal ♦ väljas hahetab juba virrad már odakint; idataevas lõi hahetama keleten pitymallik, keleten dereng a hajnal

hämar <hämar hämara hämara[t -, hämara[te hämara[id 02 adj, s>
1. adj (pimedavõitu) homályos, sötét ♦ hämar allee sötét fasor; hämar koridor sötét folyosó; hämar valgus homályos fény; metsaalune oli hämar homályos volt az erdő; toas läks hämaraks sötét lett a sobában; väljas läheb hämaraks sötétedik
2. adj piltl (ähmane, selgusetu, tuhm) homályos ♦ hämarad kahtlused homályos érzés; kauged hämarad ajad távoli homályos idők; tal polnud kõige hämaramatki kujutlust asjast homályos sejtelme sem volt a dologról
3. s (hämarus, hämarik) szürkület ♦ õhtuhämar szürkület, alkony; hommikuhämar reggeli szürkület

idu <idu 'eo_&_idu idu -, idu[de idu[sid 18_&_17 s> (idand) csíra; bot (taime alge seemnes) csíra; (alge, algusjärk) vminek a csírája ♦ seemned ajavad idusid csíráznak a magok; esimesed idud on juba väljas kibújtak az első csírák; uue elu eod új élet csírája; [juba] eos hävitama csírájában elfojt
■LS: idu+ ♦ idujuur bot csíragyökér; idurakk biol csírasejt

jamama <jama[ma jama[da jama[b jama[tud 27 v> kõnek
1. (lobama, joba ajama, mõttetut juttu rääkima) bolondozik, badarságokat beszél ♦ ära jama, räägi inimese moodi ne bolondozz, beszélj ember módra; ärge jamage, jätke ta rahule ne bolondozzatok, hagyjátok (őt) békén
2. (sekeldama, jändama) bonyodalom, vesződség, hőbörgés ♦ väljas jamab maruvihane mees kint hőbörög egy dühös férfi; paar nädalat jamasin selle asjaga, siis tüütas ära pár hétig vesződtem ezzel a dologgal, aztán meguntam; mis temaga jamada, aitab temaga jamamast mit bajlódjunk vele, elegem van a vele való bajlódásból

juus <j'uus j'uukse j'uus[t -, j'uus[te j'uukse[id 09 s (hrl pl)> (juuksekarv) hajszál; (juuksed) haj ♦ esimene hall juus első ősz hajszál; hallinev juus, hallinevad juuksed őszülő haj; hallid juuksed ősz haj; heledad juuksed szőke haj; karm juus durva haj; tumedad juuksed sötét haj; punased juuksed vörös haj; tuhkjad juuksed szürkés haj; ruuged juuksed vöröses haj; kohevad juuksed dús haj; hõredad juuksed ritka haj; tihedad juuksed sűrű haj; sirged juuksed egyenes haj; laines juuksed hullámos haj; krussis juuksed göndör haj; lokkis juuksed bodor haj, göndör haj; lühikesed juuksed rövid haj; kuivad juuksed száraz haj; rasused juuksed zsíros haj; pulstis juuksed gubancos haj; salkus juuksed csapzott haj; sassis juuksed kócos haj, kusza haj; juukseid kasvatama megnöveszti a haját; juukseid kammima fésüli a haját; juukseid lõikama hajat nyír; juukseid nulliga maha ajama kopaszra nyír; juukseid lokkima hajat süt; juukseid palmima v palmitsema hajat fon; juustest sakutama megcibálja a haját; juuksed olid kammitud otselahku haja középen volt elválasztva; juuksed hoiavad lokki göndörödik a haja; juuksed on mütsi alt väljas kilóg a haja a sapka alól; pikk juus, lühike aru hosszú haj, rövid ész; oma juukseid katkuma a haját tépi; kellelgi tõusevad juuksed peas püsti vkinek minden haja szála az égnek áll/mered
■LS: juukse+ ♦ juukseehe hajdísz; juuksehari hajkefe; juukseharjas sörtehajú; juuksekadu med hajvesztés; juuksekasv hajnövekedés; juuksekrunn konty; juuksekuhelik, juuksekuhil hajtorony; juuksekuivus hajszárazság; juukselint hajpántlika; juukselõhenemus med a hajszálak repedezése; juuksemurduvus med hajtöredezés; juuksepael hajszalag; juuksepahmak[as] hajtömeg; juuksepumat hajkenőcs; juuksepügamine hajnyírás; juuksetort hajcsomó; juukseudemed hajpihék; juuksevesi hajvíz; juuksevihk hajzuhatag; juuksevõrk hajháló, necc; juukseväljalangus med hajhullás; juukseõli hajolaj

jõlkuma <j'õlku[ma j'õlku[da jõlgu[b jõlgu[tud 28 v> kõnek (lonkima, hulkuma) lődörög, lézeng, ődöng, kószál, csatangol, ténfereg ♦ poisid jõlkusid mööda linna a fiúk a városban lődörögtek; jõlkusime ühest poest teise egyik boltból a másikba kószáltunk; jõlgub arstide vahet egyik orvostól a másikhoz futkos; miks sa veel nii hilja väljas jõlgud? miért kószálsz ilyen későn az utcán?

keel <k'eel keele k'eel[t k'eel[de, keel[te k'eel[i 13 s>
1. (elund, lihasaadus) nyelv ♦ punane keel piros nyelv; lehma keel a tehén nyelve; keelt suust välja ajama kidugja a nyelvét a szájából; keelt näitama kellelegi kinyújtja/kiölti a nyelvét vkire; keelt katki v keelde hammustama a nyelvébe harap; {kellel} on keel ripakil v suust väljas kilóg a nyelve; keelt hammaste taga pidama féken tartja a nyelvét; keelt hammaste taga hoidma befogja/tartja a száját; sellest läheb keel sõlme kibicsaklik tőle az ember nyelve; tal läheb keel sõlme majd kificamodik a nyelve; mul läheb keel sõlme majd kitörik benne a nyelvem; kurjad keeled a rossz nyelvek; kellegi peal/kallal keelt teritama köszörüli vkin a nyelvét; miski on keele peal a nyelvén / nyelve hegyén van vmi; see on mul keelel a nyelvemen van; tal on terav keel éles/csípős nyelve van; keel on vesti peal kilóg a nyelve; oma keelt talitsema vigyáz a nyelvére; keelepaelu valla päästma kinyitja a száját; mis meelel, see keelel ami a szívén, az a száján; millegi järele keelt limpsama mind a tíz ujját megnyalhatja vmi után
2. (suhtlusvahend, väljendusviis) nyelv ♦ eesti keel észt; ladina keel latin; vanakreeka keel ógörög nyelv; soome-ugri keeled finnugor nyelvek; elavad keeled élő nyelvek; ajalehekeel újságnyelv; ametikeel hivatalos nyelv; argikeel beszélt nyelv; emakeel anyanyelv; kirjakeel irodalmi nyelv; kõnekeel köznyelv; lastekeel gyermeknyelv; luulekeel költői nyelv; maailmakeel világnyelv; oskuskeel szaknyelv; piiblikeel bibliai nyelv; rahvakeel népnyelv; rahvuskeel nemzeti nyelv; riigikeel államnyelv; salakeel titkos nyelv; segakeel keveréknyelv; sihtkeel keel célnyelv; sugulaskeel rokon nyelv; tarbekeel, tavakeel köznyelv; teaduskeel tudományos nyelv; tehiskeel mesterséges nyelv; tänapäevakeel mai nyelv; tänavakeel utca nyelve; töökeel munkanyelv; vahendajakeel keel közvetítő nyelv; vargakeel tolvajnyelv; viipekeel jelnyelv; võõrkeel idegen nyelv; keele struktuur nyelv szerkezete; kellade keel a harangok nyelve; keeli õppima nyelveket tanul; prantsuse keelt oskama tud franciául; võõrkeelt rääkima idegen nyelven beszél; keelt ära õppima megtanulja a nyelvet; eesti keelest vene keelde tõlkima észtről oroszra fordít; raamat ilmus viies keeles a könyv öt nyelven jelent meg; tal on inglise keel suus, ta valdab vabalt inglise keelt folyékonyan beszél angolul
3. (miski keelt meenutav) nyelv ♦ lukukeel zárnyelv; tulekeel lángnyelv; saapa keel a bakancs nyelve
4. (pillil, reketil) húr ♦ pingul keel feszes húr; keelte kõla a húrok hangja; kitarrikeel gitárhúr
keele+ (elundisse puutuv) ♦ keelejuur anat nyelvgyök; keeleluu nyelvcsont; keelemandel anat nyelvmandula; keeleots nyelvcsúcs; keeleselg anat nyelvhát; keeletipp anat nyelvhegy; keelevähk med nyelvrák
keele+ (suhtlusvahendisse puutuv) ♦ keeleaines[tik] nyelvanyag; keeleala keel nyelvterület; keeleanne nyelvkészség; keeleatlas keel nyelvatlasz; keeleaps nyelvi baki; keelegeograafia keel nyelvföldrajz; keelebarjäär nyelvi korlát, nyelvi akadály; keelejuht nyelvmester, adatközlő; keelekursus nyelvtanfolyam; keelekorraldus keel nyelvművelés; keelenõu helyesírási tanácsadó szolgálat; keelepoliitika nyelvpolitika; keelepraktika nyelvgyakorlás; keeleseadus nyelvtörvény; keelesugulus keel nyelvrokonság; keeletarvitus nyelvhasználat, nyelvszokás; keeleteadus nyelvtudomány, nyelvészet; keeletoimetaja nyelvi lektor; keeletund nyelvóra; keelekümblus bemerítéses nyelvoktatás; keeleuniversaalid keel egyetemes nyelvi sajátosságok; keeletasemeeksam nyelvvizsga; keelevaist nyelvérzék; keeleõpe nyelvtanulás; keeleõpetaja nyelvtanár; keeleõpik nyelvkönyv; keeleõping nyelvtanulás
keelte+ ♦ keelteanne nyelvtehetség; keeltekool nyelviskola; keelteoskus nyelvtudás

kergendama <kergenda[ma kergenda[da kergenda[b kergenda[tud 27 v>
1. (kaalu vähendama) könnyít, megkönnyít, enyhít ♦ kandamit kergendama enyhít a terhén; seljakotti kergendama könnyít a hátizsákján; südant kergendama könnyít a szívén
2. (määra, hulka vähendama) enyhít ♦ süüaluse karistust kergendama a vádlott büntetését enyhíti; kergendavad asjaolud enyhítő körülmények
3. (hõlbustama, paremaks, talutavamaks muutma) könnyít, megkönnyít, enyhít ♦ rohi kergendab haige kannatusi az orvosság a beteg szenvedését enyhíti; ennast kergendama (1) (oksendama) rókázik; (2) (väljas käima) könnyít magán, megkönnyebbül; masinad kergendavad kaevurite tööd a gépek megkönnyítik a bányászok munkáját

koitma <k'oit[ma k'oit[a koida[b koide[tud, k'oit[is k'oit[ke 34 v>
1. (hahetama) virrad, pitymallik, pirkad, hajnalodik, felvirrad, dereng, hajnallik ♦ [väljas] koidab hajnalodik
2. piltl (saabuma, kätte jõudma) virrad ♦ koitsid uued ajad jobb idő virrad; talle koidavad ilusad päevad szép napok virradnak rá
3. piltl (mõistetavaks, arusaadavaks muutuma) virrad, dereng ♦ veel polnud asi selge, kuid midagi juba koidab nem érti még, de már dereng neki

koletu <koletu adv; koletu koletu koletu[t -, koletu[te koletu[id 01 adj>
1. adv (väga, tohutult) szörnyen, szörnyű ♦ väljas on koletult külm szörnyen hideg van odakint; koletu palju räägib szörnyű sokat beszél
2. adj (hirmus, kohutav) szörnyű ♦ koletu piin szörnyű kín; koletu ebaõiglus szörnyű igazságtalanság

märatsema <märatse[ma märatse[da märatse[b märatse[tud 27 v> (raevutsema) dühöng, őrjöng; (möllama) tombol ♦ publik lausa märatses vaimustusest a közönség tombolt a lelkesedéstől; väljas märatseb torm kint tombol a vihar; märatsev hull dühöngő őrült

ninatark <+t'ark targa t'arka t'arka, t'arka[de t'arka[sid_&_t'ark/u 22 adj, s>
1. adj (ninakalt käituv, üleolevalt kohtlev) tudálékos, okostóni; (tark näida püüdev) tudálékos, tudákos
2. s (ninakalt käituv inimene) okoskodó; (tark näida püüdev inimene) tudálékos ♦ vaat, kus ninatark väljas! iroon micsoda tudálékos alak!

oigama <'oiga[ma oia[ta 'oiga[b oia[tud 29 v> (kaeblikult häälitsema) jajdul, nyöszörög, nyög, jajgat; (kurtma, hädaldama) panaszkodik ♦ haige oigas vaikselt a beteg csendesen nyöszörög; oigab valudes v valu käes v valu pärast jajgat fájdalmában; ajas end oiates püsti nyögve felállt; mis sa oigad ja hädaldad! mit jajgatsz és panaszkodsz!; väljas oigas raju kint bőg a vihar; puud oigavad tuule käes jajgatnak a fák a szélben

omakasu <+kasu kasu kasu -, kasu[de kasu[sid 17 s> önérdek ♦ omakasu taga ajama v sihtima v püüdma v taotlema a saját hasznát nézi; teeb seda omakasu pärast v huvides önérdekből teszi; on omakasu peal väljas a maga hasznát nézi; temas lõi välja omakasu kitört belőle az önérdek

paukuma <p'auku[ma p'auku[da paugu[b paugu[tud 28 v> (lasu, plahvatuse puhul, avanemisel v sulgumisel) durrog, pukkan, dördül, dörög; (mürtsudes) csapódik ♦ püssid pauguvad dörögnek a puskák; uksed pauguvad csapódnak az ajtók; väljas paugub pakane kint csikorog a fagy

peaaegu <+'aegu adv> (hulga, suuruse, määra kohta: ligemale, ligikaudu) csaknem, szinte, már-már, majdnem ♦ väljas on juba peaaegu pime a nap már-már lenyugodott; oleksin peaaegu hilinenud majdnem elkéstem

pime <pime pimeda pimeda[t -, pimeda[te pimeda[id 02 adj, s>
1. adj (valgusetu, valgusvaene) sötét ♦ pime öö sötét éj; väljas on juba pilkane/pilkaselt pime kint már körömsötét van; väljas kisub juba pimedaks kint már sötétedik
2. s (pimedus) sötétség ♦ jõudsime koju enne pimedat még sötétedés előtt értünk haza; kardan pimedat félek a sötétben; istuma pimedas ül a sötétben; pimedas on kõik kassid hallid a sötétben minden tehén fekete
3. adj (nägemisvõimetu) vak, világtalan ♦ pime poiss vak fiú; pimedad kassipojad vak cicák; laps on sündimisest saadik pime a gyermek születésétől fogva vak; pimedaks jääma megvakul; pime kana leiab ka tera piltl vak tyúk is talál szemet; pime juhib pimedat piltl vak vezet világtalant
4. s (mittenägija) vak, világtalan ♦ pimedate kool (a) vakok intézete
5. adj piltl (tegelikkuse suhtes taipamatu) vak ♦ oled sa pime, et ei märka, milline ta tegelikult on! vak vagy, ha nem veszed észre, milyen is ő valójában!
6. adj piltl (vähearenenud, harimatu, mahajäänud: inimese kohta) vak; (ajajärgu kohta) sötét ♦ poliitiliselt pime inimene politikailag vak ember; pime keskaeg a sötét középkor
7. adj piltl (ohjeldamatu, pöörane) vak ♦ pime viha vak düh
8. adj (ettenägematu, juhuslik) vak ♦ pime juhus vakszerencse
9. adj piltl (sünge, rõõmutu) sötét
■LS: pime+ ♦ pimekurt siketvak; pimelend lenn vakrepülés; pimetähn anat vakfolt

pimenema <pimene[ma pimene[da pimene[b pimene[tud 27 v> (pimeda[ma]ks minema) besötétedik, elsötétedik, elsötétül ♦ väljas hakkab juba pimenema kint már sötétedni kezd; vanamehe mõistus pimenes piltl az öregember elméje elborult

pladisema <pladise[ma pladise[da pladise[b pladise[tud 27 v> locsog ♦ väljas pladiseb vihm locsog az eső

rivi <rivi rivi rivi r'ivvi, rivi[de rivi[sid 17 s>
1. (asjade, olendite, nähtuste rida) sor ♦ hanerivi libasor; autod sõidavad pikas rivis az autók hosszú sorban haladnak
2. (inimeste, veokite vms paigutus ühel joonel kõrvuti) sor; sõj (sõjaväelaste, allüksuste vms paigutus viirgudesse) alakzat ♦ rivisse astuma sorakozik; rivis seisma sorban áll; võtke rivvi! sorakozó!
3. piltl (sisekohakäänetes märgib töötamist, tegutsemist, toimimist) sor ♦ rivist välja viima tönkretesz, bénít; rivist väljas munkaképtelen; rivist välja minema kitör a sorból, kidől a sorból, tönkremegy; pomm lõi enamiku turvakaameraid rivist välja a bomba a legtöbb kamerát tönkretette

sadama <sada[ma sada[da saja[b saja[tud 28 v> esik ♦ sajab vihma esik az eső; hakkab sadama rákezd esni; tibutas vihma sadada szitált az eső; väljas sajab kint esik; nädalate viisi pole sadanud már hetek óta nem esett; sadagu taevast või pussnuge piltl még ha cigánygyerekek potyognak/esnek is az égből; sadagu või pussnuge piltl ha esik, ha fúj; ha törik, ha szakad; sajab/kallab nagu oavarrest piltl úgy esik, mintha dézsából öntenék

sula2 <sula sula sula -, sula[de sula[sid 17 adj, s>
1. (üles sulanud) olvadt, felolvasztott, megolvasztott; (ilma kohta: pehme ja niiske) enyhe, lágy ♦ sulad ilmad enyhe idők
2. (ilmastikunähtus); piltl (ideoloogilise surve lõdvenemise aeg ühiskonnas) olvadás ♦ ilm läheb v kisub sulale v hakkab sula tegema v hakkab sulale minema olvadásnak indul; väljas on sula kint olvad; Hruštšovi-aegne sula a Hruscsov-korszak enyhülése, hruscsovi enyhülés
3. kõnek (sularaha) készpénz ♦ maksab sulas készpénzzel fizet
■LS: sula+ (sulanud)
sula+ (vedelas olekus ainetega seoses) ♦ sulametall olvasztott fém; sularasv olvasztott zsír; sulavaha olvadt viasz

tasane1 <tasane tasase tasas[t -, tasas[te tasase[id 10 adj>
1. (vaikne) csendes, halk ♦ räägib tasasel häälel halk hangon beszél; väljas sajab tasast lund kinn havazik csendesen; putru keedetakse 10 minutit tasasel tulel a kását 10 percig alacsony hőfokon főzzük
2. (aeglane) lassú
3. (loomult vaikne, vagur, leebe) szelíd ♦ tasane pilk v vaade szelíd tekintet

tibutama <tibuta[ma tibuta[da tibuta[b tibuta[tud 27 v> (tibama, tibadena sadama) csepereg, szemerkél, szitál (az eső) ♦ väljas tibutab kint szemerkél az eső

toss2 <t'oss tossu t'ossu t'ossu, t'ossu[de t'ossu[sid_&_t'oss/e 22 s>
1. (paks suits v aur) füst, gőz, pára
2. kõnek (hing, elu) lélegzet ♦ ei tea, kas on veel elus või on juba toss väljas nem tudom, él-e még, vagy már elpatkolt

tuiskama <t'uiska[ma tuisa[ta t'uiska[b tuisa[tud 29 v>
1. hófúvás van ♦ väljas tuiskab [lund] kint hóvihar tombol; lumi tuiskas tee täis v umbe v kinni befújta az utat a hó; oli tuuline ja tuiskas lund erősen havazott és élénk szél fújt
2. (kiiresti, suure hooga liikuma, kihutama, tormama, sööstma) elszáguld, elviharzik, elrohan, elvágtat ♦ 60-ndad tuiskasid mööda a 60-as évek elszaladtak; üks mootorratas tuiskas meist mööda egy motorkerékpár vágtatott el mellettünk

tuulduma <t'uuldu[ma t'uuldu[da t'uuldu[b t'uuldu[tud 27 v>
1. (välisõhu, tuule mõjul puhastuma ja värskenema) szellőzik; (välja tuulduma) kiszellőzik ♦ riided tuulduvad väljas kint szellőznek a ruhák
2. piltl (värskes õhus puhkama, end värskendama, lõdvestuma, meelt lahutama) kimozdul

tuuline <tuuline tuulise tuulis[t -, tuulis[te tuulise[id 10 adj> szeles, szellős ♦ tuuline ilm szeles idő; väljas on tuuline kint fúj a szél

udutama <uduta[ma uduta[da uduta[b uduta[tud 27 v>
1. (udune olema) köd van ♦ väljas udutab kint köd van
2. (uduvihma sadama) szitál, szemerkél, permetez
3. (uduselt väljenduma) ködösít ♦ ära uduta! ne ködösíts!

ulguma <'ulgu[ma 'ulgu[da ulu[b ulu[tud 28 v>
1. (hundi, koera vms uutava häälitsemise kohta) üvölt, vonyít, vonít ♦ hundid uluvad a farkasok üvöltenek; koer ulub a kutya vonyít; koos huntidega ulguma együtt üvölt a farkasokkal
2. (kõva häälega nutma) bőg ♦ ära hakka jälle ulguma! ne kezdj már bőgni!
3. (loodushäälte jm helide kohta) süvít, süvölt, vijjog ♦ väljas ulub tuul kint süvít a szél; sireenid uluvad a szirénák vijjognak

valge <v'alge v'alge v'alge[t -, v'alge[te v'alge[id 01 adj, s>
1. adj fehér ♦ valge värv fehér szín; valge paber fehér papír; valge luik fehér hattyú; valged jõulud fehér karácsony; valge vesiroos bot (Nymphaea alba) fehér tündérrózsa/tavirózsa; valge kärbseseen bot (Amanita virosa) hegyeskalapú galóca; valged roosid fehér rózsák; valged ja mustad malendid fehér és fekete figurák; valged verelibled füsiol fehérvérsejtek; valge vein fehérbor; valge liha fehér hús; valge viin fehér vodka; valge kui lubi fehér, mint a fal; (näost) valge kui kriit/lubi fehér, mintha odúban élne; valge nagu lumi fehér, mint a hó; ta ei lausu (ei) musta ega valget egy (árva) kukkot sem szól; nagu valge vares ritka, mint a fehér holló
2. adj ([küllaldaselt] valgust omav) világos, fehér ♦ valged suveööd fehér nyári éjszakák; väljas hakkas juba valgeks minema kint már kezdett világosodni
3. s (valge värv v värvus, valge riietus) fehér ♦ ta oli üleni valges tiszta fehérben volt; daam valges fehérruhás hölgy; värvib uksed valgega üle fehérre festi át az ajtókat
4. s (heleda nahavärvusega inimene [rassina]) fehér (ember) ♦ valged, mustad ja värvilised fehérek, feketék és színesek
5. s (valge malend) fehér (figura)
6. s (munavalge) a tojás fehérje
7. s (silmavalge) a szeme fehér(j)e
8. s ([päeva]valgus) világosság ♦ tõusen hommikul esimese valgega hajnalban kelek fel; suur valge väljas kint már világos; enne valget pirkadat előtt; kogu meie pere töötas valgest valgeni az egész családunk hajnaltól alkonyatig dolgozott; loeb lambi valgel lámpáfénynél olvas
■LS: valge+ ♦ valgehallitus fehérpenész; valgekaart aj fehér gárda; valgekaartlane aj fehérgárdista; valgekirju fehértarka; valgelible füsiol fehérvérsejt; valgetäpiline fehérpettyes; valgevask tehn sárgaréz

valgenema <valgene[ma valgene[da valgene[b valgene[tud 27 v> (meg)világosodik, hajnalodik, pirkad, virrad, reggeledik ♦ väljas valgeneb juba kint már világosodik

vali <vali valju v'alju v'alju, v'alju[de v'alju[sid_&_v'alj/e 24 adj>
1. (heli: kõva, tugev, kaugele kostev) hangos ♦ vali hääl hangos hang; vali naer hangos nevetés; räägib valju häälega hangosan beszél; muusika oli ülearu vali a zene túl hangos volt
2. (ilmastikuga ühenduses: kõva, kange, käre) zord, kegyetlen ♦ vali pakane zord fagy; puhub vali tuul kegyetlen szél fúj; väljas valitseb vali talv kint zord tél uralkodik
3. (karm, range) szigorú, kegyetlen, zord ♦ südametu ja vali inimene szívtelen és kegyetlen ember; valjud eeskirjad szigorú szabályok; vali pilk szigorú tekintet; sa olid temaga v tema vastu v temale liiga vali túl kegyetlenül bántál vele
4. (tubli, hakkaja, kange, kõva) kemény ♦ ta on vali tantsumees ő kemény táncos

vihm <v'ihm vihma v'ihma v'ihma, v'ihma[de v'ihma[sid_&_v'ihm/u 22 s> eső ♦ sügisene vihm őszi eső; happevihmad savas esők; hoovihm záporeső; kevadvihm, kevadine vihm tavaszi eső; paduvihm felhőszakadás, zuhé; äikesevihm zivatar; jäävihm ónos eső; väljas sajab vihma kint esik az eső; tibutab vihma csepereg az eső; seab v sätib v pöörab v läheb vihmale esőre áll az idő; vihma valab v kallab nagu oavarrest v pangest v kapast úgy esik, mintha dézsából öntenék; vihm läks üle v jäi järele v lakkas elállt az eső; saime vihmas läbimärjaks bőrig áztunk; vihma käest räästa alla (sattuma) eben gubát cserél; csöbörből vödörbe (kerül); lisandub, nagu seeni pärast vihma gomba módra szaporodik
■LS: vihma+ ♦ vihmaaeg esős évszak; vihmaeelne eső előtti; vihmahoog zápor; vihmailm esős idő; vihmakeep esőköpeny; vihmamantel esőkabát; vihmamets geogr esőerdő; vihmaperiood esős évszak; vihmapiisk esőcsepp; vihmapilv esőfelhő, esőfelleg; vihmasadu eső, esőzés; vihmasagar futó zápor; vihmavaene esőhiányos; vihmavalang, vihmavaling felhőszakadás, zuhé, zápor

vormitu <vormitu vormitu vormitu[t -, vormitu[te vormitu[id 01 adj> (vormita, vormist väljas) alaktalan, ormótlan, idomú, idomtalan, formátlan

võhm <v'õhm võhma v'õhma v'õhma, v'õhma[de v'õhma[sid_&_v'õhm/u 22 s> (jõud, jaks) szufla ♦ on võhmal kivan; tal on võhm väljas ellőtte minden puskaporát; meil oli võhm väljas kivoltunk

välja <v'älja adv> vt ka väljas, väljast
1. (seest[poolt] pealispinnale v esile, koosseisust, hulgast, seast ära, siseruumidest, majast õue) elő, ki
2. (ühendites, mis osutavad mingi olukorra, seisundi, oleku muut[u]misele) ♦ kampsun on välja veninud a pulóver megnyúlt

väljas <väljas postp, adv> vt ka välja, väljast
1. postp [elat]; adv (väljaspool, pealispinnal, nähtaval) idekinn, a szabadban, kinn a szabadban, odakinn, kívül, kinn
2. postp [elat] (esineb piltlikes ja fraseoloogilistes väljendites) ♦ tal on võhm väljas ellőtte minden puskaporát

väljaspool <+p'ool adv, prep, postp> vt ka väljapoole, väljastpoolt prep [part] (millegi piiridest väljas) felül, kívül, kijjebb

ära1 <ära adv>
1. (mujal, eemal, mujale, eemale) el, tova, ne, félre ♦ sõitis õhtul ära este elutazott; mine jalust ära! menj a lábam alól; tõi lapse lasteaiast ära elhozta a gyereket az óvodából; tuul viis kübara peast ära a szél elfújta a kalapot a fejemről
2. (väljendab korrasolust, asjade heast seisust väljas olekut v välja minekut) el, ki ♦ masin on korrast ära a gép elromlott; kübar on moest ära a kalap kiment a divatból; häälest ära klaver lehangolódott zongora; see läks mul meelest ära elfelejtettem; hääl on täitsa ära teljesen elment a hangom; läks tujust ära elment a kedve
3. (ühendverbi osana rõhutab, et tegevus on lõpuni viidud v viiakse lõpule) el, be, meg, ki ♦ lepime ära! béküljünk ki!; jõudsin su ära oodata kivártalak; vili on ära koristatud a termés be van takarítva; vaev tasus ennast ära megérte a fáradtságot; soome keele õppis ta kiiresti ära gyorsan megtanulta a finn nyelvet; lumi läheb kevadel ära a hó tavasszal elolvad; suri ära meghalt; jõi vee ära megitta a vizet; laps minestas ära a gyerek elájult
4. (esineb mitmesugustes ühendverbides) el, meg ♦ andis oma sõbra ära elárulta a barátját; kohtunik on ära ostetud megvesztegették/megvették/lefizették a bírót; abi kulub ära elkel a segítség