[EHU] Eesti-ungari sõnaraamat

ärkvel <'ärkvel adv, adj> vt ka ärkvele (mitte uneseisundis, üleval, ärksas olekus) ébren, fenn ♦ ärkvel olema éjszakázik, virraszt; olime kaua ärkvel sokáig ébren voltunk; mõni oli ärkvel, mõni tukkus volt, aki ébren volt, mások szunyókáltak; kas sa oled veel ärkvel? ébren vagy még?