[EHU] Eesti-ungari sõnaraamat

ogar <ogar ogara ogara[t -, ogara[te ogara[id 02 adj, s>
1. adj (nõrgamõistuslik) lökött; (arutu, hull) őrült, eszement; (loll) bolond ♦ läks suurest murest ogaraks belebolondult/beleőrült a nagy aggodalomba; lapsed olid suurest õnnest ogarad a gyerekek eszüket vesztették a nagy örömtől; mis sa teed, läksid peast ogaraks või? mit csinálsz, megőrültél?; selle tüdruku järele on kõik poisid ogarad minden fiú bolondul ezután a lány után; kust sul see ogar mõte tuli? honnan jött ez az őrült ötleted?
2. s őrült, elmebeteg; (lollpea) ostoba, bolond, tökfilkó, dilis, bamba ♦ ega ogaralt saa midagi nõuda egy őrülttől semmit sem lehet megkövetelni; oleksin ogarate ogar, kui sellega nõustuksin futóbolond lennék, ha beleegyeznék