[EHU] Eesti-ungari sõnaraamat

elama <ela[ma ela[da ela[b ela[tud 27 v>
1. él; (elunema) lakik ♦ pealinnas elama fővárosban lakik; maal elama falun lakik, vidéken lakik; jõukalt elama bőségben él, jómódban él; pensionist elama a nyugdíjából él; teiste kulul elama élősködik; kellegi kaelas/kulul elama nyakán van/lóg vkinek; minu vanemad elavad veel a szüleim még élnek; kuidas sa elad? hogy vagy?; elame, näeme majd meglátjuk; elagu juubilar! éljen az ünnepelt!; ela ise ja lase teistel elada élni és élni hagyni; elab nagu kuninga kass (úgy) él, mint Marci Hevesen; laialt elama nagy lábon él; õhust ja armastusest elama a levegőből él; kes kannatab, see kaua elab türelem rózsát terem
2. (elumärke avaldama, elavana tunduma) él

kaasa elama drukkol, szurkol ♦ oma meeskonnale kaasa elama kedvenc csapatának szurkol

kokku elama (vabaabielus olema) együtt él

koos elama együtt él

sisse elama beleéli magát vmibe, hozzászokik vmihez ♦ oma osasse sisse elama beleéli magát a szerepébe

välja elama kiél, kitombol

ära elama elél, megél, leél, kijön

üle elama átél, túlél, megél, kihúz, átvészel