[EHU] Eesti-ungari sõnaraamat

hukas <hukas adv, adj> vt ka hukka (korrast ära, riknenud, määrdunud, moraalselt allakäinud) odavész, kárba vész, tönkremegy ♦ tee on hukas tönkrement az út; hein on hukas odaveszett a széna

hukka <h'ukka adv> vt ka hukas (hukatusse, moraalselt allakäinuks, käest ära, taunitavaks, raisku, määrituks) odavesz, életét veszti, elpusztul, züllik, elítél, romlik, tönkremegy, tönkretesz ♦ tormis sai mitu laeva hukka a viharban sok hajó a tengerbe veszett; ta sai mõõga läbi hukka kard által veszette életét; palju loomi sai hukka sok állat pusztult el; noormees on päris hukka läinud a fiatalember teljesen elzüllött; mõistan tema käitumise hukka elítélem a viselkedését; liha on hukka läinud megromlott a hús; saapad said poriga hukka tönkretette a csizmát a sár

hukutama <hukuta[ma hukuta[da hukuta[b hukuta[tud 27 v>
1. (hukka, hävingusse saatma) sírba visz, elpusztít ♦ külm hukutas palju metsloomi a fagy sok vadállatot elpusztított; viin hukutas noormehe a pálinka vitte a fiatalembert a sírba
2. (halvale tegevusele ahvatlema) rosszra csábít, rossz útra visz ♦ kuriteole hukutama bűncselekményre csábít; patule hukutama bűnbe visz

hävima <hävi[ma hävi[da hävi[b hävi[tud 27 v> (hukka saama) elpusztul, megsemmisül, felmorzsolódik, enyészik; (olemast lakkama) megszűnik ♦ sõjas hävisid terved külad a háborúban egész falvak semmisültek meg; tulekahjus hävis mitu maja több ház is megsemmisült a tűzben; põua tõttu hävis kogu saak az aszály miatt az egész termés odaveszett; kõrges temperatuuris mikroobid hävivad magas hőfokon elpusztulnak a mikróbák; hävinud keeled kihalt nyelvek; hävinud kultuurid kihalt kultúrák; hävinud rahvad kihalt népek

needma <n'eed[ma n'eed[a n'ea[b n'ee[tud, n'eed[is n'eed[ke 34 v> (rängalt kiruma, sajatama, igaveseks hukka mõistma) átkoz, kárhoztat ♦ neab oma elu átkozza az életét; needis ülemusi átkozza a főnököket; ole sa neetud! légy átkozott!; neetud olgu see päev, mil sõda puhkes átkozott legyen az a nap, amikor a háború kitört; isa needis oma poja [ära] az apa elátkozta a fiát

raisku <r'aisku adv> vt ka raisus
1. (kaotsi, tühja, nurja, asjatult, tulutult) hasztalan, hiába, kárba ♦ aega läks asjatult raisku az idő szükségtelenül kárba veszett; minutitki ei tohi raisku minna egy percet sem szabad elvesztegetni; tal on kahju oma raisku läinud noorusest sajnálja a kárba veszett fiatalságát
2. (halvaks, kõlbmatuks, hukka, korrast ära) romlik, megromlik, elromlik, rosszabbodik, tönkremegy ♦ raisku läinud puuvili megromlott gyümölcs; põllud olid raisku lastud a földeket hagyták tönkremenni
3. (moraalselt allakäinuks, taunitavaks, käest ära, hukka) romlik, züllik ♦ hea elu ajab inimesed raisku a jó élet lezülleszti az embereket; ei temast inimest saa, läheb raisku nem lesz belőle ember, lezüllik; täiesti raisku läinud tüdruk teljesen romlott lány; oma hellitamisega sa lapsed raisku ajasid a kényeztetéseddel elrontottad a gyerekeket

taunima <t'auni[ma t'auni[da tauni[b tauni[tud 28 v> (hukka mõistma, laitma) elítél, rosszall, helytelenít ♦ tauniv pilk elítélő tekintet; taunitav käitumine elítélendő viselkedés